A biztonság atyjaként ismerik Barényi Bélát, a magyar mérnökzsenit, aki az Autóipari Halhatatlanok Csarnokába is bekerült. Pályafutásának korai szakaszában ő álmodta meg a Volkswagen Bogár alapjait is.
1907-ben az alsó-ausztriai Hirtenbergben született, édesapja a pozsonyi katonai akadémia tanára, Barényi Jenő, édesanyja gazdag osztrák gyáros lánya, Maria Kellert volt, de mégis egész életében teljes szívvel magyarnak vallotta magát Barényi Béla.
1917-ben apja elesett a fronton, a család pedig elszegényedett, Barényi pedig a bécsi műszaki egyetemre iratkozott be, ahol gépészmérnökként, dicsérettel végzett. Az autók iránti érdeklődése még gyermekkorából származott – a biztonság annyira érdekelte, hogy szánkója kormányát is puha párnázattal látta el -, ezért az Austro-Fiatnál, majd a Steyrnél vállalt munkát. Egyetemistaként már foglalkoztatta az olcsó népautó gondolata, és 22 évesen publikálta annak a kisautónak a tervét, amelyben már kiemelt területeként kezelte az utasok biztonságát. Ennek elemeként a kormányművet az első tengely mögött helyezte el, a pedálok pedig két tengelyen mozogtak, annak érdekében, hogy ütközéskor ne hatoljanak be az utastérbe. Eleinte úgy tűnt, hogy a jármű nem arat nagy siker, de hét évvel később Ferdinand Porsche Barényi terveinek alapján nyerte el azt a népautó pályázatot, aminek eredménye az óriási sikert arató Volkswagen Bogár lett. A két terv közötti szoros összefüggést többen nem ismerték el, ezért Barényi 1955-ben beperelte a Volkswagent.
Egyetlen nyugatnémet márka megítélését kérte a bíróságtól az akkor már milliós példányszámban gyártott autóval kapcsolatos perben, mert számára az volt a fontos, hogy az igazát bizonyítsa. A Volkswagen elveszítette a pert, az akkor már Mercedesnél dolgozó Barényi ezzel megkapta az erkölcsi elégtételt.
A Mercedes-Benzhez meglehetősen viszontagságos felvételi procedúrával jutott be. 1938-ban még elutasították Barényi jelentkezését, egy évvel később viszont már jó barátja, a tesztelési részleget vezető Karl Wilfert juttatta be a későbbi igazgató, Dr. Wilhelm Haspel elé. Haspel különösen türelmetlen ember hírében állt, így Barényi azt a tanácsot kapta, hogy szűk 2 percben próbáljon bemutatkozni. A legenda szerint Barényi a következő mondattal kezdett:
„Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak.”
Ezt követően 22 percben fejtette ki elképzeléseit a jövő Mercedeseiről, melyeknek szerinte mindenekelőtt biztonságosnak kell lennie. A felvételi beszélgetést követő döntés pozitív volt, és mint utóbb bebizonyosodott, valójában nem a magyar mérnök, hanem a híres autógyár nyert vele többet.
A passzív biztonság atyjaként is emlegetett Barényi Béla kétezer-ötszáz találmányt, szabadalmat adott a Mercedesnek, köztük olyanokat, amelyek azóta is meghatározzák nemcsak a Mercedes-Benz járműveit, hanem az autógyártás egészét.
Barényi első munkája a 170 V Cabriolet új padlóváza volt, amely kevésbé rázkódott és ellenállóbb volt az oldalütközésekkel szemben. Már ekkoriban az energiaelnyelő zónák és a biztonsági kormányoszlop kerültek érdeklődése középpontjába, ehhez kapcsolódóan a negyvenes években bevezette a törésteszteket. A munka csúcspontjaként 1951-ben szabadalmaztatta a biztonsági utascellát. A Terra Cruiser nevű modellen bemutatott eredményeket, a sorozatgyártásban az 1953-as W 120-as „Ponton” modell hasznosította elsőként, ahol az utasokat védő szilárd cella előtt és mögött puhább gyűrődőzóna emésztette fel az ütközéskor fellépő mozgási energiát. Az első, biztonsági utascellás Mercedes pedig az S osztály elődje, a W 111-es lett, 1959-ben. Itt mutatkozott be a biztonsági kormány is, amely a kormányoszlop és az ütközési energiát elosztó lap közötti deformálható elemből állt.
Barényi munkásságának eredménye többek között a padlólemezhez erősebben rögzített ülés, a párnázott, éles és kiálló részletek nélküli műszerfal a süllyesztett kapcsolókkal, a könnyen letörő belső visszapillantó tükör, a megerősített ajtózárak. A gyalogosvédelem terén a süllyesztett ablaktörlők és az elhajló Mercedes embléma tartozik a legismertebb szabadalmai közé.
Barényi Béla egészen 1972-es nyugdíjba vonulásáig, maradt a Mercedes-Benz főosztályvezetője, de élete végéig tanácsadóként dolgozott tovább a vállalatnak.
1994-ben az akkor egyetlen élő mérnökként bekerült a Detroitban található Autóipar Halhatatlanjainak Csarnokába.
„Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkodni”
Így fogalmazta meg a kiemelkedő életmű mögött álló vezérelvet élete utolsó riportjában.
Barényi Béla 90 évesen, 1997-ben hunyt el. Emlékére a ZalaZone tesztpályához vezető utat és a Pécsi Ipari Park egyik utcáját is róla nevezték el.
